Az éjszaka

  Felértünk az emeletre,majd a bőgőmasina lerakott az ajtó elé. Kinyitotta és egy kutya szaladt ki rajta. Nem hittem a szememnek. Ki ez a kutya? Hol van anya?! Hagytam, hogy alaposan végig szaglásszon. Alig mertem levegőt venni annyira megijedtem.

 Majd egy nagy darab nő betessékelt az ajtón és... és elém tárult új otthonom.

-Hm... ennél csak biztos jobb lesz-gondoltam-de nem értem miért pont IDE hoztak alig van itt szétrágni való.

 A bőgőmasina megint megfogott (majd beszélek vele, hogy ne emelgessen, mert nem rajongok érte) és bevitt egy szobába majd lerakott (kicsit oda is vágta a fejemet a szekrényhez) egy dobozba amibe nyilván ment a fűtés, mert nagyon meleg volt ott.

 Aztán én kimásztam és akkor megláttam valakit a tükörben. A tesómat... hiába próbáltam kérni, hogy jöjjön ki onnan nem jött ki. Akkor gondoltam majd ÉN kiszabadítom, de nem sikerült hiába kapartam és nyüszítettem nem sikerült. Feladtam.Végül kimentem oda, ahol csináltak valamit a szappannal és lefeküdtem a mosógép elé...

  Mikor felkeltem sötét volt és nem találtam senkit. Elkezdtem sírni, legnagyobb meglepetésemre a nagy darab nő (alias Jeti) kijött hozzám és bevitt, majd játszott velem és simogatott. Ezt élveztem, de visszafeküdt aludni.Megint sírtam és féltem és sírtam és ki akartam szabadítani tesót. Jeti megint felkelt hozzám.

-Á... már értem!Én sírok, ő felkel és játszik velem-gondoltam.   

 Majd amikor visszafeküdt én megint sírni kezdtem ő felkelt és játszott velem, és így tovább egészen reggelig.